Ma reggel nagyon kiakadtam. Megjelent egy fiatal diák írása a moszkvai életéről a határátkelő blogon. Linkelt pár képet is. Az egyiken a szobája látható. Egy szerény, de teljesen normális kis szoba, íróasztallal, ággyal, szekrénnyel. Az egyik nagyszájú(egyébként háztartásbeli) nő nem bírta ki hogy ne gúnyolódjon rajta, először csak a száját húzta hogy milyen “szoba” ez.., majd világháborús állapotokhoz hasonlította. Ekkor telt be nálam a pohár és ököllel elkezdtem ütni a képernyőt. Lenyugodtam legalább.Megmondom őszintén hogy hányok ettől. Attól hogy aki módosabb,szerencsésebb, az röhöghet azon aki kevésbé szerencsésebb életű. Nyíltan gúnyolódhat és mutogathat ujjal hogy nézzétek milyen szarul él! Ő felmászott az uborkafára valamennyit, aztán kaján vigyorral tapos lefelé. A kibaszott emberi természet.
Monthly Archives: November 2014
Amiről mindenki mélyen hallgat
Nézegettem ma reggel vidáman a willhaben oldalát, lakásokat böngészve. Érdekes felfedezést tettem. Eltűntek a 400 euró alatti kis lakások. Röpke pár hónap alatt. Félelmetesen emelkednek az árak, a bevándorló tömegek miatt, akik licitálnak egymásra, akiknek buli többen fetrengeni akár kis garzonokban is. És ez nem Bécs,hanem egy 300 ezres város.
Jelenleg egy ilyen 28nmes kutyaólért (bár lakásnak azért talán nevezhető) 430 eurót kell fizetni.És akkor nyugodtan számold bele még az áramot, tv-adót (amit pc-re is kell fizetni,havi 25 eur), esetleg netet is használsz és máris 500 környékén jársz. 500 kibaszott euró, azért hogy legyen egy ilyen fedél a fejed felett, hogy meg tudd magad húzni és ne harmadmagaddal kelljen fetrengeni valami fos 3 szobás panelban. És egy falatot nem ettél. A sima melós pedig örül ha egyáltalán van 40 órás munkája. Ha nincs, akkor el is felejtheti azt hogy ő egyedül élhessen. Arról nem is beszélve hogy ha nem elég szerencsés akkor nem is tud busszal járni (viszonylag olcsón), hanem muszáj kocsit tartania. Ami szintén 100+ os buli havonta. Egy falatot nem evett de elment a fizetése 60 %a arra hogy egy öreg,szar kocsival(ugye normális kocsit nem tud venni) bejárt melózni.Nyugati “jólét”.
A Nyugatra szakadt társbérletben fetrengő magyaroktól mit lehet hallanni? Nyugaton a melós is tud étterembe járni, Nyugaton a melós is nyaralhat egzotikus helyeken, Nyugaton a melós is 3 évente kocsit cserél. Közben meg a nyugati melósnak csupasz lesz a segge hó végére ha ember módjára él.A röhej pedig az hogy nagyon sok nyugati városban még a fentebb felvázolt élet se elérhető melósként. Főleg nem nagyvárosokban, ahol munka is van. Csakhát hiába van munka, ha az albérletedet meg nem tudod fenntartani belőle.
A nyugatra szakadt átlagos magyar egyébként tényleg jár étterembe.Budapesten. Abban az 1 hétben amikor hazaszakad költeni a társbérletben összespórolt pénzt, hogy lássa mindenki ő milyen gazdag. A legszörnyűbb azonban az hogy az emberek kajálják ezt az egészet és tényleg elhiszik hogy ő Németországban (mindegy hol,NYUGATON!) simán beülhet meló után megenni egy steaket valahová.
Az meg már senkit nem érdekel hogy fetreng többedmagával valami fos külvárosi panelban hogy tudjon magának valami öreg szar bwmt venni amivel haza lehet menni vetíteni a nem létező jólétéről.
Mesék egy egyszerű arcú proletár szájából 