Emberidegenség

Fárasztó emberek csordája vágtázik felém. Szerencsére mindig kikerülnek! Minden egyes ember akivel szóba állsz, egy nehezék, amit a testedre helyezel mikor szóba elegyedsz vele, ne adj Isten barátkoztok. Foglalkozni kell (kellene) velük, istápolni őket, érdeklődni. Mindig meglepődöm azon hogy másoknak látszólag milyen könnyen megy ez. Érdeklődnek egymás felől, nevetgélnek, elvannak. Ez nekem sose ment és valószínűleg sose fog menni. Nem akarok érdeklődni és megkérdezni hogy hogy vannak. A világ leggenyesebb kérdése talán ez. Hogy vagy? Mégis hogy lennék? Csörög rajtam a lánc, uralkodnak rajtam az elvileg nem létező csősztábornokok, hogy lehetnék ezek után? Fütyüljek hogy az élet szép? Valóban szép, kár hogy dörzsöl a lánc. Már teljesen ki van pirosodva a nyakam. Szerintem ebben az életben csak akkor tudjuk jól érezni magunkat ha teljesen levisszük az igényeinket és örülünk a teljesen természetesnek tűnő dolgoknak is. Csak így lehet permanensen jól érezni magad. Legyél igénytelen! Ez a kulcsmondat!

Világmagány

Egyedül bóklászó paprikajancsik vagyunk. Az egész felfoghatatlan világunk minden alkotóeleme mélabús magányban tengeti évmillióit vagy éppen perceket. Egy emberi élet a gyönyörűen szétfröccsenő szupernóvának csupán egy pillanatnyi kacaj, nekünk meg a rongyos életünk, amit húzunk magunkkal, a nehéz batyunkat vonszoljuk ami éppen jutott nekünk. Lehetünk mongol pásztorfiú,vagy egy tiroli kastélyban tengődő nemes család sarja,az életünk alapjaiban nem fog különbözni. Magányos barangolás az emberekkel kibélelt rémisztő világban, mesterségesen kivilágított halálketrceken keresztül,vagy éppen elsüllyedni a hegyoldalban a nyájas tehenekkel.  A csillagok se barátkoznak egymással, nem borulnak egymás ölébe, miért pont nekünk kéne a többi emberlény nyakába ugrani? Ha az egész világmindenség nem így működik, miért pont nekünk kéne így lavírozni? Természetesellenes, sőt világellenes a társas érintkezés! A legszomorúbb viszont nem ez a tény,hanem az, hogy a nyomorult életünk másról se szól, csak arról hogy próbáljuk koldulni a minél több emberállati kapcsolatunkat. Mert azt hisszük ez a természetes, mert mindenki más így csinálja.Emberek nélkül is lehetsz ép ember! Talán az életünk is akkor kezdődik el, mikor az utolsó ember is hátat fordított nekünk… Egyedül bóklászó paprikajancsik vagyunk.

Nyugati életszínvonal őszintén

Nem akartam erről írni, de mivel az internet tele van hazugságokkal ezért gondoltam megpróbálom őszintén leírni hogy nekem milyen egy nyugati országban élni,ahol jellemzően bérből élnek az emberek. Több “ismerősöm”‘ megjegyezte nekem az utóbbi 2 évben, hogy én csak kussoljak, mert nyugaton élek és akkor nekem úgyis jó. Nagyjából ez volt a lényeg. Természetesen egyik sem 70-80 ezrekért robotol, hanem minimum kétszerennyiért de azért sír a szájuk hogy bezzeg nekem milyen jó, nekik meg milyen szar. Ez egyébként annyira jellemző. Azok hangoskodnak a leginkább akik meg tudnak élni, de idegeli őket hogy nem vadiúj lexussal dudálhatnak a hajléktalanra. Mintha az osztrák proli azzal dudálna rá vagy valami. A kivándorlók többsége pedig teljesen hamis képet vetít hazafelé, az ismert “ördögi” metódus a következő : Átváltják középárfolyamon a nyugati fizetésüket HUFra, fognak egy hatalmas kürtöt, kiállnak a magas hegytetőre és teli szájjal fújják hazafelé. Azzal meg már a kutya sem törődik hogy ők nem otthon élnek, hanem egy másik országban, más közegben, más játékszabályokkal és főleg más árszínvonallal. Nézzük hogy megy ez egy kelet-ausztriai kisvárosban!

Egyszerű lumpen segédmunkás vagyok/voltam. Az aktuális minimálpénzt kaptam mindig is, de legalább 40 órában húzhattam az igát, mert sokaknak csak részidős állás jut. Ez masszív 1070 eurót jelentett havonta. Akkor most nézzük ki hogy akar élni. Szerintem egy jóérzésű ember aki nyugati életre vágyik az egyedül szeretne élni (én mondjuk jelenleg nővéremmel élek egy garzonban. Jól hallod, egy garzonban a nővéremmel. A konyhában lakom. Ezt is jól olvastad.),az pedig nem lesz olyan olcsó mulatság. Egy normálisabb lakás ahová nem hányingerrel mész be bizony kerül 450-500 euróba is. És örülj ha ez már mindennel együtt ennyi. Ha valaki kicsit igényesebb és szépre vágyik akkor inkább 600 lesz az a 500. Mivel én egy igénytelen állat vagyok nekem megfelel a konyhában lakás is. De nem hiszem hogy ez normális lenne a legtöbb embernek. De vegyük 500 nak. Az emberek többségének van kocsija, aminek a fenntartása alsó hangon havi 120-130 eur. Nem olvastok félre, a biztosítás havi szinten 70-80 eurótól kezdődik. Senkinek ne higgyetek aki mást próbál hazudni mert ez az igazság. Ha azzal jársz munkába akkor az a 120-130 teljesen reális. Tudom, elég sokkoló. Tehát ott tartunk hogy laksz valahol, bemész a kocsival melózni, egy falatot nem ettél még de máris elment a fizetésed 60 % a. Remek. A megélhetési költségekről általában hazudik a külföldre szakadt magyarok nagy része, egyszerűen nem kell elhinni semmit nekik. Szemrebbenés nélkül telehazudják a fórumokat, blogokat a sok butasággal, amiknek a fele se igaz. Én heti 50 körül költök csak a kajákra. Pedig nem dőzsölünk. Úgyhogy legalább ennyivel kell számolnia a kedves kitántorgónak is, +200 havonta. Most járhatunk 850 euró magasságában, de csak melóztunk, ettünk, meg döglöttünk otthon. Egy kurva wc papírt nem vettünk meg, egy kurva sört nem ittunk sehol meg, egyszóval nagyjából csak dolgoztunk, ettünk, aludtunk. Ha lemerészkedünk egy kocsmába, ne adj isten szórakozóhelyre, egész gyorsan elköszönhetünk egy heti kajapénzünktől. Főleg hogy éjszaka nagy eséllyel taxival kell hazamenni, ha nem a belvárosban lakunk, mert a fejlett Nyugaton még éjszakai járatok sincsenek, ami minden pestinek természetes. Hétvégente mondjuk vannak, de akkor se bőségesen. Szóval havi két-háromszor még a ló is elszaladhat velünk és elmehetünk szórakozni.Hacsak nincs valami váratlan kiadásunk. Úgyis lesz. A végén a cech mint láthatjuk úgy jön össze hogy hó végére szépen elfogy a fizetésünk. Ha az előbb említett viszonylag szerény életmódot folytatjuk akár még egy százas is maradhat a hó végére. Némileg javít a helyzeten hogy 14 havi fizetést kapunk, tehát azt még hozzávehetjük ehhez. A megélhetésért dolgozunk nagyjából. Ez a nagy nyugati álom amiről telehazudják az internetet. És nézzük csak hogy élt az ember : egyedül, dolgozott 170 órákat (jobb esetben csak ennyit), kocsival járt, kéthetente lemerészkedett egy bárba/kocsmába/szórakozóhelyre. Most szépen vessük össze ezt azzal amiket szoktak hazudozni az emberek kintről.  Persze én megértem hogy ez egy jobb életszínvonal mint amit egy kulimelós tud virítani mondjuk Budapesten, de nem az az élet amit teli szájjal hirdetnek a kivándorolt hazudozó állat magyarok. 

Világistálló

Szépen fésült, trenírozott, olajozott igáslovak vagyunk. Fújtatunk,hajtunk, vágtatunk és mindezt azért mert természetesnek vesszük hogy ez az élet rendje. Soha nem kérdőjelezzük meg a fennálló rendszerünket, nem kopogtatjuk meg az égboltját, hogy találhatóak e ott repedések,hibák, gennyes sebek. Betörnek minket, idomítanak, abrakoltatnak mindenféle drogokkal. Bedrogoznak a piros pontok, a csillagos ötösök, a kitüntetések, a taps év végén hogy milyen jó szintidőket futottunk. A szakmánk.Az elismerések. A céges vacsorák között megbúvó romantika.Az hogy jól csináljuk, az hogy mi vagyunk a legjobbak.Fontos részei vagyunk az egésznek. Nélkülözhetetlen csavar vagyunk az álomszerűen forgó gépezetben. Nem akarok többé géphús lenni.Nem akarok szintidőket futni.Nem szeretnék többet loholni.El szeretnék nyúlni egy végtelen hosszúságú ágyon és forgolódni szeretnék az idők végtelenségéig.Egy hazug világban nevelnek minket tisztességre, egy alapjaiban rohadt világban kell úgy versenyeznem hogy a pofámba van lapátolva minden szenny ami történik és történhet. A futópálya mellett összeesek, nem kapok levegőt, embólia, segítség, mentő, de semmi. Nem vagyok szükséges erre a világra. Csak addig kellek amíg hajtom a hasznot a disznófejű uraknak. Kapával szeretném szétverni a korlátjaimat, aztán ringatózni a szabadság mezején egy édes lánnyal, aki szintén így érez. Fetrengenénk és jól éreznénk magunkat.Bormámorban úsztatni egy lányt az élet taván. Vezetni a karommal, végigsimítani a vonalait, kitapogatni az élő, meleg húst. Érezni az érintést, érezni az életközeliséget.Életet lehelne belém egy élettel teli pajkos kislány. Kár hogy másokkkal úszkálnak. Kár hogy megint részeg vagyok.

Szalmakutya vagyok

Az a jó száraz fajta, ami csak úgy ropog a kezeid között. Mikor simogatnak akkor is ropogok, morgok, a friss nyári szélben pedig ringatózom lágyan. Milyen jó lenne ha lány kiadásban is lennének ilyen szalmakutyák. Érdek nélkül szeretnének és lenghetnénk ketten a szélben. Persze akkor sem értenénk meg egymást, ő jobbra menne én meg balra. Szerintem az emberek sohasem értették meg egymást, mégis próbáljuk elhitetni magunkkal hogy mi aztán tökéletesen értjük a másikat. Nem érthetjük a másikat mert ócska érdekutakon tengetjük a szerencsétlen életünket! Nincs olyan két szalmakutya akiknek az útjai lefedésben lennének egymással. Azonban hátha egyszer találkoznak az ösvényeink valahol a messzeségbe. Persze ez csak álom, de álmodozni ugye jó. Milyen felemelő lenne egy szalmalánnyal ugatni a Holdat!Csak valaki nehogy bálának nézzen minket a magas romantikázásban a hegytetőn.Vagy ami még rosszabb, felgyújtandó hulladéknak. Az emberek ugyanis felgyújtják a másikat, amint nem passzol az érdekéletükhöz. Nem vágyom olyan emberekre akik felgyújtanak egy idő után. Szalmaebekre vágyom akikkel menetelünk  őszintén a rengetegbe, a soha el nem fogyó erdők mélyére.

Szeszálmok

Tudjátok nekem olyan a szesz mint egy ölelő tündérlány. Magamba töltöm (mintha a kedvesem nyelvét fogadnám magamba), aztán kieresztem a szárnyaim, pontosabban gázt engedek a ballonba és suhanok felfelé. Az elmém megnyílik, a nehéz, fárasztó gondolatok kipotyognak, marad a tisztaság, az igazság. Az élet marad meg bennem. Az alkohol az én titkos szeretőm amit néha előhúzok aztán jöhet a tüzijáték. Nagyon nagy élményekről marad le az aki nem tudja milyen a sarokba bújva egyedül lerészegedni egy üveg viszkivel. Ott nincs társadalmi protokoll, ott nincs nyájaskodás, művicsorgás és egyebek. Ott csak te vagy és az üveg. Le kell győznöd, ha pedig legyőzöd akkor ő megajándékoz egy gyönyörűséges estével. Szeretlek alkohol.

Lumpen konyhasori okoskodás

Szürreális álom egy közép-európai kisvárosban.Szürreális álom az álmok tengerén. Az álmok végtelen óceánján ringatózni a kedvesünkkel és pancsolni a forró máléban. Csillogó szemekkel vágyakozni tiniként az ígéret német/angol/amerikai földjére.Az emberek hihetetlen mennyiségű időt képesek eltölteni álmodozással. Néha csak elnyúlok az ágynak csúfolt heverőmön és azt veszem észre, hogy álmodozom.Hogy máshogy is élhetnék. Hogy egészen más alakú, esésű medrekben is csordogálhatna a középszerű, szürke, lumpen életem. Alapvető gondjaim vannak az élet fázisaival.A felnövés számomra egy leküzdhetetlen akadály. Képtelen vagyok megemészteni a minket gondosan ám csalárd, barbár módon körülölelő mézescukros bevonatú lánc létét, és képtelen vagyok rágcsálni a saját láncom, hátha egyszer elszakad, vagy legalább meglazul. Tini düh, és a menetrendszerűen érkező tehetetlenség. Aztán boldog biorobottá válok és nyájas mosollyal végzem a munkám hogy gazdagodjon a disznófejű nagyúr.Kényszerélet, kényszerországban.Azt hazudják hogy jólétem van, nekem pedig mosolyognom kell a sok barom között,estéimet pedig próbálom nem masszív alkoholizálással eltölteni. Az élet többnyire szar, de néha történik jó is. Rájöttem hogy ezek a kis jó pillanatok pont arra jók hogy visszarántsam a kést az ereimről és inkább elmerüljek a vízben, ahelyett hogy belelocsolnám a vérem. Arra jók hogy ne vegyem be a kéthavi gyógyszeremet egyszerre, illetve hogy ne vásároljak az internetről lőfegyvert és ne kezdjek el vele lövöldözni egy forgalmas helyen.Szeressétek az életet és a világot, bár a világ kurvára nem szeret titeket,de azért ti szeressétek csak. Járjatok be munkahelyekre, kávézgassatok a fafej kollégákkal,beszéljétek meg kinek jobb vagy esetleg szarabb az élete,aztán menjetek haza és keféljetek sokat. Csak engem hagyjatok ki ebből az egészből. Nem vagyok kíváncsi senkire és semmire. Nem lehet rémesebb annál mint egy fecsegő nőt hallgatni egész este, nappal, fáradtan, meló után.Apró kis ponttá szeretnék válni, amit senki észre sem vesz,egyáltalán. Kis tócsa szeretnék lenni, ami elpárolog a napfényben. Sokszor csak elképedek magamat szemlélve hogy egyáltalán hogyan és miért létezhetem. El szeretnék tűnni és egy olyan helyen teremni,egy olyan világban, ami nem hazugságokra épül. Őszinte világban szeretnék csónakos lenni és szeretném ha beszállnál a gondolámba gondolkodni.