Lángnyelvű éjszaka

Álomra hajtanám fejem
de nem lehet, így nem mehet.
Inkább lángtőröm fényezem,
nincs bennem félelem.

Éjjel új nap ébred,
hajnalban új élet éled.
Életem hogy elkezdjem,
befejezni a végzetem.

Sikít a sikátor,
mi üvöltünk ottan.
Eltaposott hangyák,
felesleges szolgák.

De tudja meg minden Úr,
Hogy a tűz nem tűr.
Se nemest, se burzsoát,
lángolnak már, míg a szem ellát.

S felragyog az új Nap,
béklyónk elolvad.
Véget ér az álmunk
Akárcsak a rabságunk.