Mire elég a nyugati munkás fizetése?

Az interneten egyre gyakrabban találkozni szép tündérmesékkel, miszerint a Magyarországon kizsákmányolt munkás, átlépve a határt, máris beleszagolhat az igazi jólétbe, elég elvállalni az első munkát ami szembejön. Megbecsült dolgozó, megfizetett dolgozó, elégedett dolgozó, elégedett főnök, mindenki szuper boldog és jól él.

Az ilyen mesék rendszerint forintosított fizetésekről szólnak és a szerzőik szeretik a tényleges körülményeket kiszínezni, sarkítani, vagy egyszerűen bizonyos dolgokról nem beszélnek.

De tényleg, mire elég egy nyugati munkás fizetése? Mert annyit érzékel az átlagmagyar hogy jéé, Ausztriában többször annyit keresnek az emberek, húú de jó lehet nekik! Jé, a haverom Audival jött haza múltkor, tudod, Gézuka, aki Ausztriában dolgozik! Valójában hogy él Gézuka? Hogy tud Audit venni hiszen ő csak mosogat egy gasthofban az osztrákoknál!

A megbecsült dolgozó megkapja a KV-bérjét, ami egyébként a minimálbér, tehát legalább ennyit kell adni a dolgozónak ha fehér munkáról van szó. Tehát Gézuka megkapja a gasztronómiai szektor minimálbérjét.Szerencsére Gézuka egy színosztrák nívós étteremben dolgozik nem valami kínainak vagy arabnak, így abban a luxusban lehet része hogy be van jelentve, ráadásul teljes munkaidőre!

A varázslat pedig itt kezdődik az Interneten. Szóba kerül hogy Gézuka bizony 1400 bruttót keres, pontosabban a Gézák bruttó bérről sose beszélnek, igazság szerint nettó bérről is csak forintban leginkább. Tehát az 1150 körüli nettóját előbb átváltja forintra aztán televágja az internetet azzal hogy ő 350 000 HUFért mosogató, ráadásul a kaja ugyanannyiba kerül mint nálunk!!!

A közlés ennyiben általában kimerül, egyéb költségekről csak nagyon ritkán lehet olvasni. A kommentelők pedig ámulnak és bámulnak és máris böngészik az osztrák álláskereső portálokat  / esetleg üvöltöznek hogy ők miért ragadtak a Cicabalkánon.

De mire elég Géza nettó 1150 eurós bére?

Először is Géza az igényesebb kivándorlók közé tartozik, így nem szeretne úgy élni mint egy kollégista, felnőtt dolgozó létére. Tehát nem a divatos, németül jól hangzó wohngemeinschaftokban töltené a parányi szabadidejét, szabadnapjait, hanem egy saját önálló, normális bérlakásban.

Gézu mindenből az arany középutat szereti, így Ausztria és Bécs közé nem egyenlőségjelet rak, hanem felfedezi hogy vannak még egyéb helyek is az országban! Érdekes, mindig érhetik meglepetések az embert! Gézuka elköltözik Grazba, feltöri a malacperselyt, kunyerál a rokonoktól lóvét, valahogy összeszedi a magyar szemmel csillagászatinak tűnő kauciót az albérletre. Semmi gond, meló már van, szerencsém van, nyomjuk a pénzvadászatot!

Hogy él Géza? Mivel Gézának nincs jó fizetése, így szép, tágas, napfényes lakást se tud kifizetni. Micsoda meglepetés ugye? Amit Géza meg tud fizetni az nagyjából egy 25-35 nm közötti garzonlakás, jó esetben felszerelve és viszonylag tűrhető állapotban. Ilyen lakhatási körülményekért is ki kell perkálnia 500 euró körül, és akkor még egy netszámla sincs befizetve. Mindezt egy olyan lakásban, amibe nagyon sok átlagmagyar a lábát se tenné be.

Gézuka viszont kitartóan dolgozik, lelkiismeretesen hámozza a krumplit és mosogat szimultán. Miután leadta az 500+x eurót fix költségekre, azért megélni is meg kéne, tehát elmegy a boltba. A boltban arcon csapja a  valóság. Hoppácska, itt jóval drágább minden! Miután lesokkolódott kellően, bevásárol, de mivel baromi fárasztó a meló, és sok is,muszáj sokat enni, hogy legyen ereje. Legalább heti 50-60 eurót csak élelmiszerre simán elkölt. Egyéb háztartásbeli dolgokkal lazán eldurrant 300 eurót megélhetésre, minőségi ételekről szó sincs, kb úgy kosztol mint egy átlag magyar.

Mivel autóra egyelőre nincs pénze, ezért busszal jár melózni, úgyhogy még bérletet is kell fizetnie. Azt a magyaros szokást el is felejtheti hogy itt majd a munkaadó fizeti neki munkába járást. Egy lószart mama! Kapitalizmus van, fizess munkás! Veheti meg magának a bérletet. Gyakorlatialg úgy költ el 850-900 eurót csak arra hogy munkába járjon és egyen valamit két műszak között egy kis garzonlakásban kuporgova, mint a pinty!

Géza kicsit idegesen nézegeti hó vége felé a mindjárt 250 euró alá csökkenő kontóját. Úristen, és ha jön egy váratlan költség? Vakarja a fejét…dühében elmegy a kocsmába, legalább egyszer hadd menjen el havonta, ennyi jár a sok munkáért! Úgyis azt mondták a neten a külföldön élő magyarok hogy állandóan éttermeznek meg kocsmáznak, olyan jó a fizetés!

Géza kap egy kisebb sokkot mikor meglátja hogy egy sörért is elkérnek egy kis kocsmában (amit akkor még nem tud hogy az az OLCSÓ hely) 3,30 eurót. Próbál lenyugodni és élvezni a sört, a zenét, a “társaságot”. Végül meg is éhezik, eszik egy pizzát is, és 3 óra után repül felé a 30 eurós számla. Jó kis mulatság, férfi dolog volt! Egy egyetemista helyen nyelni egy pizzát meg inni pár sört közel 10 000 forintért. Ekkoriban még idegesítően sokszor számolgat mindent át forintra. A neten nem ezt mondták hogy itt minden drága, nem csak a fizetés “sok”!

Hó végére azt tapasztalja hogy a fizetés nagy része elolvadt, a nagy jólétből meg egy pizzát és pár sört tapasztalt meg 1 hónap alatt. Géza elszomorodik és úgy dönt hogy akkor legalább vesz magának egy kocsit. Kiszámolta hogy fél év alatt össze tudja kuporgatni az árát ha nem jön közbe semmi váratlan költség és nem csábul el olyan a legtöbb magyarnak természetes dologra, mint pl beülni valahová kávézni, sörözni, enni.

Fél év kemény munkájának végül megszületik az eredménye. Egy leharcolt, szétjáratott, fos 15-20 év körüli AUDI személygépjármű. Géza nagyon boldogan veszi át, az eufóriától elfelejti azonban hogy “kicsit” talán drágább mulatság lesz fenntartani mint megvenni a bérletet. Biztosításra, benyára, egyebekre, szépen el is költi azt a kis maradékot amit esetleg tud spórolni a fizetéséből.

Az első szabikor eufóriában úszva vezet haza az AUDIval, olyan boldog hogy még dudálgat is pár autósra. Ő mégiscsak egy nyugati magyar! Mikor mámorban úszva beül 5 nap alatt 15 étterembe hogy az egész évben megspórolt pénzét költse, mindenkinek hangoztatja hogy ő ő csak egy mosogató külföldön, mégis így él!!

És ekkor megvalósul az igazi rémálom. Nagyjából számlától számláig él, minimális összeg marad esetleg hó végén a bérből,  egy autóval munkába (meg egyéb helyekre) járva és nagyon kevés vagy semmi szórakozással /egyéb pézbe kerülő bármivel, hobbival. A 13-14. havi fizetésig(KV alapján jár, de ez nem valami pulykapénz, hanem egyszerűen csak 14 részre van osztva az éves fizetés) pedig imádkozik hogy ne legyen semmi baja a kocsinak, mert borzasztó drága a szervíz.

Megtakarítása alig van, a 13-14. havit van hogy el tudja rakni, van hogy nem, de igazából tök mindegy, mert egy olyan városban ahol 100 ezer euró egy garzon, ott igazából majdnem mindegy hogy neked 2, 5, esetleg 10 ezer euród van, úgyse elég semmire.

És ezen a ponton jön jár Gézuka, hogy a szegény, itt is szegény, a melós itt is melós és nem valami középosztálybeli aminek gyakran próbálják beállítani az interneten.

Itt a vége, fuss el véle. Gézuka pedig menjen aludni, mert holnap reggel ismét kezdődik a pénzvadászat.