Manapság népszerű köztéma a kivándorlás,kitántorgás, országunk elhagyása.Az internet is tele van ezzel foglalkozó oldalakkal,fórumokkal,blogokkal,mindenféle felületettel amin meg lehet vitatni ezt. Van azonban egy blog, amire talán a legtöbben klikkelnek naponta ebben a témában.
A Határátkelő blog. Azonban a blogon zajlanak bizonyos folyamatok amik a jó érzésű lelkemet egyszerűen már kiborították. Ezen a blogon nem lehet olyan véleményed ami a közösség költői hitvallásának nem felel meg. Kialakult egy brancs, egy társaság, akik egy felsőbb csoportot alkotnak,gyakorlatilag nekik lehet véleményük, mert automatikusan kikerülnek a kommentjeik (ők a prémium kommentelők), a többiek pedig reménykedhetnek hogy talán kiengedik a kommentjeiket. A brancs bárkit elküldhet a picsába, nekem már nem egyszer írtak ilyeneket hogy (“akaszd fel magad”, “húzzál a picsába innen”),azonban az én szinte sosem személyeskedő véleményeim legtöbbször a fiókban maradnak, mert más a véleményem mint nekik. Ha pedig más és nem felel meg a közösség szájízének, akkor bizony vattát tömnek a számba.
Az alapvető séma az hogy Nyugaton gyakorlatilag minden jól működik, míg Magyarországon gyakorlatilag minden rosszul. Ezt naponta megtudhatjuk minden poszt alatt.Mindennap megtudjuk hogy Nyugaton kirobbanó jólét van, az egyszerű melósnak is. Aki pedig szeretné kicsit árnyalni a nagy nyugati jólét varázslatos képét, annak bizony be lesz tömve a szája és lehurrogják egy emberként. Időnként megjelennek nevek, akik leírják hogy a nyugati jólét igazából nem a melósoknak szól. Őket kinevetik, kigúnyolják, lelúzerezik. De az esetek nagy részében ki se engedik az ilyen kommenteket. Magyarországot viszont korlátlanul, töménytelen mennyiségben lehet gyalázni.
A blog olyan képet vetít a külföldi életről ami egyszerűen nem igaz. Odáig fajult a dolog hogy engem gyakorlatilag nem engednek ki ha a nyugati melós életről merészelek írni. Az otthon élők meg álmodozva olvasgatják a posztokat amik tele vannak sarkításokkal.Igazából én őket sajnálom igazán csak ebben a történetben. Mert tényleg rohadtul könnyű elhinni a szép meséket a mesés Nyugatról. De nem adom fel! Ha máshol nem, itt nyugodtan elolvashatja mindenki cenzúra nélkül hogy milyen is a nyugati melós élete. Itt nem lesz cenzúra! Nem engedhetjük hogy az igazság elvesszen! Csak az igazsággal érhetjük be, nem elégedhetünk meg féligazságokkal! Kitartást!
Mesék egy egyszerű arcú proletár szájából 
Te Hinta!
Most olvastam először bele a blogodba, és meg kell mondjam, rég szórakoztam ilyen jól! Csak így tovább, ha így folytatod, még sikeres humorista is lehet belőled! :))))
Ez van, ilyen a világ.
A Hataratkelot egyertelmuen Modor Tibi uzemelteti, ennyi onigazolo szerencsetlen hulye marpedig nem letezhet 😛 Bar mi tagadas, te is egy igazi gyongyszem vagy koztuk ezzel a kis bloggal persze a masik oldalrol 🙂
Ez az igazság, engem is sokszor kimoderáltak, meguntam, ezentúl ritkábban írok oda.
Kész, feladtam, ma már mindkét hozzászólásomat kimoderálták, nem írok többé az idióta hazudozók közé!!!
Neked pedig türelmet és kitartást kívánok a folyamatosan hazudozók elviseléséhez.
Helló
Mai legújabb bejegyzésemben, meg az eggyel előttiben szóba kerültél. Ha érdekel olvasd el. 🙂 http://kulhonban.blogspot.co.at/
Ha idegesít minek olvasod?
Én is meguntam hogy ugyanaz a 1o ember szopja egymás faszát, meg hirdeti az igét.
Az, hogy kinek mi a jó, személyes beállítottságtól függ.
P.l. én szeretem azt a környezetet, amelyik brutálisan öszinte, a pofádba mondja, amit gondol, legyen az jó vagy rossz.
Nem szeretem azt a környezetet, ahol egymás fúrásával és hátba döfésével megy a munkanap.
Szeretem azt a környezetet, ahol nem várják el tölem, hogy “pozíciómnak megfelelö” autót vegyek, és ahol a MD is biciklivel jár be (mert az praktikus).
Szeretem azt a környezetet, ahol a buszsoför köszön [és engem sem néznek hülyének, amikor leszálláskor köszönök], és ahol a boltba be lehet vinni a máshol vásárolt cuccokat, mert nem fognak lopásért vegzálni.
Úgy általában utáalom, ha a HRes úgy hirdet egy állást, hogy az “prémium állás” (jelentsen ez bármit), nem pedig úgy, hogy mit adok a céghez és azért mit várhatok el.
Szertetem azt a környezetet, ahol öntörvényü lehetek, amíg a céghez hozzá tudok adni valamit a munkámmal.
Szimpatikusabb az, amikor az emberek meetingelnek (munkatárs a fönökkel, munkatársak egymás között), hogy a döntést mindenki támogassa és az ismert leegyen mindenki elött. Nem szeretem, ha a fönökség az operatív munkát végzök megkérdezése nélkül dönt.
Ha a fentiek M.o-n vannak, akkor M.o-t szeretem. Ha a fentiek külfoldön vannak, akkor külföldön szeretek dolgozni és élni.